31. Jussunk el a legteljesebb lehetőségeinkig!

Lehet, hogy elvontnak tűntek a korábbi gondolatok, ezért nézzünk most egy gyakorlatiasabb példát.  Miért van az, hogy egyes emberek mindig szerencsésnek tűnnek, míg másoknak mindig a lehető legrosszabb jut ki?  A kvantum fizikusok bizonyítása alapján a szubatomi részecskék nem fizikai részecskék mindaddig, amíg a tudós el nem kezdi a megfigyelést.  Addig azok virtuális részecskeként a valószínűség világában léteznek.  Amikor a megfigyelés megkezdődik, az egyik lehetséges részecske „előkerül” a valószínűség világából, és megjelenik a fizikai világban.

Most gondoljunk a saját életünkre!  Gyakran érezzük azt, hogy olyan helyzetben vagyunk, amely többféleképpen zárulhat.  Szinte minden helyzet rendelkezik egynél több lehetséges kimenetellel, amelyeknek a skálája a viszonylag kellemestől a viszonylag kellemetlenig terjed.  Mi határozza meg azt, hogy a lehetséges kimenetelekből melyik válik valóra?  Ha egy dobókockát eldobunk, akkor az hat féle eredményt hozhat.  Mielőtt elgurítjuk a kockát, nem jelenik meg a végkimenet.  A hat lehetséges eredmény egy másik valóságban tartózkodik, ahol mindegyik csak egy esély.
 
Mi határozza meg, hogy melyik számnál áll meg az eldobott kocka?  Csupán a véletlenszerűség?  Ha így van, akkor hogy lehet az, hogy néhány ember szerencsésebb, mint mások a kockadobásban az élethelyzetekben?  Miért van az, hogy néhányan úgy töltik el az életüket, hogy egyik jóból a másikba kerülnek, míg másoknak mindenből a lehetséges legrosszabb jut?  Miért van az, hogy úgy tűnik, hogy néhányan vonzzák a szerencsétlen helyzeteket, és krízisekből áll az életük.  Mindez csak szerencse, sors vagy az igazságtalan Isten büntetése?    Esetleg lehetséges-e az, hogy az emberek tudata, élethez való hozzáállása és hite dönti el, hogy a legteljesebb vagy leggyengébb lehetőségünk válik valósággá.

Képzeljük el, hogy egy olyan helyzet alakul ki körülöttünk, amelynek tíz lehetséges kimenetele van.  A helyzet még nem áll fenn, így a tíz végkimenet még nem létezik a fizikai szinten, hanem a magasabb valóságban, ahol még csak lehetséges végkimenetelek.  Milyen ez a valóság?  Lehetséges-e, hogy ez a magasabb rezgések valósága?  Lehetséges-e hogy ez a valóság az anyagi világegyetem egy szintje, és megfelel az egyik vagy az összes olyan szintnek ahol az érzelmeink, a gondolataink és az önazonosságunk található?  Más szavakkal az elménk magasabb szintje kapcsolatban áll-e az anyagi világegyetem magasabb szintjeivel?

A válasz: a helyzet végkimenetelét nem a fizikai szint dönti el.  Ezen a szinten az okozatot, az eredményt látjuk csupán, vagyis azt, hogy a tíz lehetséges végkimenetelből végül melyik valósult meg.  Azonban mielőtt a helyzet „anyagba merevedne” azelőtt egy sokkal folyékonyabb szinten, az önazonosság szintjén van jelen.  A személyes energiáink az önazonosság testünk szintjén kapcsolatba kerül a bolygónk önazonosság testének energiájával, valamint többi ember energiájával is, akik ugyanannak a helyzetnek a résztvevői.

Ha két energiahullám találkozik, kiolthatják, vagy erősíthetik egymást.  Az önazonosság testünk energiahulláma csökkentheti a valószínűségét bizonyos kimenetelek megvalósulásának, és növelheti egy másik kimenetel esélyét.  Például, ha az önazonosságunk szintjén pozitívak vagyunk, és azt tartjuk magunkról, hogy szerencsések vagyunk, akkor a legszerencsétlenebb végkimenettől szabadíthatjuk meg magunkat.  Másrészt, azonban ha önmagunkat szerencsétlennek tartjuk, akkor megfoszthatjuk önmagunkat a legszerencsésebb végkimenettől.  A végeredmény tehát az, hogy az önazonosságunk szintjén lehet, hogy a tíz végkimenetelből háromtól megszabadítjuk magunkat, és a hét maradék megvalósulásának esélyét magunkhoz vonzzuk.
    
A helyzet később a gondolatok szintjére süllyed, ahol a gondolataink szintén beleavatkoznak a helyzetbe.  Ezen a szinten is újabb három lehetséges végkimeneteltől mentesíthetjük  magunkat, attól függően, hogy a gondolataink pozitívak vagy negatívak.  A következő szint az érzelmek szintje, ahol az érzelmeink szűrik meg a lehetséges végkimeneteleket.  Mire a helyzet a fizikai szintre érkezik, az önazonosságunk, a gondolataink, az érzelmeink már kizártak a tíz lehetőségből kilencet, így csak egy maradt, ami a fizikai szinten megvalósulhat.  Ha a magasabb elménk szintjén pozitívak vagyunk, akkor a helyzetből a lehető legjobb végkimenetel valósul meg.  Ha azonban az elménk negatív, akkor bevonzzuk a lehetséges legrosszabb végkifejletet.

Így lesz világos, hogy minden külső körülmény körülöttünk az elménk tartalmának egyenes következménye.  A fizikai körülményeink a látható következményei annak, ami az energiák szintjén történik.  Mivel az energiahullámok egymást erősíthetik vagy gyengíthetik, a gondolataink közvetlen hatással vannak azokra a rejtett okokra, amelyeknek a következménye fizikai valóságunkban megvalósul.  A gondolat anyag.  Néhány szellemi tanító szerint az egész világegyetem egy gondolat Isten elméjében.  A tudomány is ebbe az irányba mutat.