Jézus válasza a böjtről 2011.05.26.

Kérdés: Szeretett Jézus, mi a véleményed a böjtről, olyan értelemben, ha valaki teljes mértékben tartózkodik az evéstől annak érdekében, hogy gyorsítsa a szellemi fejlődését?  A 40 napos böjtöd a sivatagban, vagy azok a böjtök, amelyeket más spirituális útkeresők, aszkéták, remeték folytatnak nagy hatást gyakorolnak rám.  A kérdés tehát az, hogy a böjt elősegíti-e a spirituális fejlődést, vagy árt-e, és hogyan böjtöljek anélkül, hogy ártanék magamnak?

Jézus válasza: 2011. 05.26.

Senkinek nem tanácsolom azt, hogy megpróbáljon a 40 napig nem enni.  Nincs olyan megoldás ugyanis, amellyel ne ártanátok a testeteknek, és spirituális haszna sincs ennek.

Félreértés az, hogy 40 napot töltöttem a sivatagban evés nélkül. 

Nézhetjük ezt a két környezet közötti kontraszt vonatkozásában.  Adott az emberi társadalom, egy olyan környezet, amelyben majdnem mindent az emberek által alkotott szabályok, elképzelések uralnak, és ott a „vadon”, egy olyan környezet, amelyet nem az ember ural, hanem a természetes állapothoz áll közelebb. 

A szimbólum tehát az, hogy visszavonultam egy időre az ember alkotta szabályoktól, tanoktól, elképzelésektől, hiedelmektől, amely azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nektek is a természetbe kellene vonulnotok.  Visszavonulhattok bárhova egy csendes helyet találva, ahol a figyelmeteket nem vonja el semmi.  Még egy város kellős közepén is lehetőség lehet erre, habár azért ez ott egy kicsit nehezebben kivitelezhető az intenzívebb tömegtudat jelenléte miatt. 

A böjt nem feltétlen ételmegvonást jelent.  Én azáltal böjtöltem, hogy kiürítettem az elmémet az emberek által alkotott gondolatoktól, üres teret biztosítva ezáltal a magasabb forrásból származó intuitív benyomásoknak, vagyis a Leszek, aki Leszek Jelenlétemnek és a szellemi tanítóim számára.

Látjátok-e, hogy mire utalok?  Mi a böjtötök célja?   Ha az, hogy a magasabb szellemi tudatosság szintjére jussatok, akkor ahhoz nem szükséges az ételt megvonni magatoktól.  Fontos, hogy megvonjatok magatoktól bizonyos nehéz ételeket, és hogy ne egyetek túl sokat, de nem szükséges az, hogy mindenféle ételt megvonjatok magatoktól, mivel az ellenkező hatású lehet. 

Mit tegyetek tehát, ha több spirituális tapasztalatra vágytok?  Az életetekben minden a figyelmetek körül forog.  Ha a figyelmeteket a világi dolgokra összpontosítjátok, akkor nehezebben juttok spirituális tapasztalatokhoz.  Ezért, ha magasabb szintű tapasztalatokra akartok szert tenni, akkor ne a világi dolgokra összpontosítsatok, bele értve a saját testeteket is.

Tény azonban az, hogy az ételről való lemondás nem a legjobb módja annak, hogy a figyelmeteket a testetekről elterelhessétek.  Ezt is mélységében kell megérteni.  Nagyon sok olyan ember van ugyanis, aki azt gondolja, hogy a spirituális dolgokra az intellektusán keresztül kell fókuszálnia, vagy azáltal, hogy spirituális technikákat gyakorol.

Az út bizonyos szakaszán ez jogos, de amikor egy magasabb szintre értek, akkor a „böjt” valójában azt jelenti, hogy az elméteket ürítitek ki a Jelenlétetekre hangolódva.  A böjt során a figyelmeteket a tiszta észlelésre összpontosítjátok, vagyis valóján a Jelenlét számára váltok nyitott kapuvá, tehát megváltok minden olyan berögzött gondolattól, amely megszínezné a Jelenléttől érkező benyomásokat.  Az út alacsonyabb szintjén még nem tudjátok megtenni ezt, de a magasabb szinteken azonban ez lehet a fő célotok. 

Két dolog történt a kereszténységgel kapcsolatban az évszázadok során.  Egyrészt azok térítették el, akik az Írást szó szerinti értelmezték, akik azt gondolták, hogy mindent szó szerint, vagyis az általuk meghatározott értelmezés szerint kell érteni.  Másrészt a középkorban a kereszténységet azok térítették el, akik arra összpontosítottak, hogy az élet szenvedés. 

Látható, hogy ebben a korszakban a művészeti alkotások többsége engem a kereszten függve, szenvedések között ábrázol.  Ahelyett tehát, hogy a pozitív tanításaimra összpontosítottak volna, vagyis arra, hogy azért jöttem, hogy az embereknek életet adjak, mégpedig bőségesebb életet, a kereszténység arra a pár órára összpontosította a figyelmét, amikor a kereszten szenvedtem.  Ebből született meg az az elmélet, hogy a kereszten való szenvedésem hozta el az emberek számára a megváltást, az egyenlítette ki a bűneiket. 

Könnyen észrevehető, hogy ezt az az évszázados hit befolyásolta, miszerint az az állatáldozat, amely a vérét adja, megfizet valaki bűnéért.  Ez az elképzelés teljesen ellentétben áll az én valós tanításaimmal, mégis ebből alakult ki a fő elmélet a küldetésemmel kapcsolatban.

Ennek eredményeként az vált közhiedelemmé, hogy Isten, akit jónak tart az emberiség, az emberektől szenvedést vár el, mielőtt megszabadítaná őket a bűneiktől.  Látható azonban ennek az elképzelésnek az értelmetlensége, ha figyelembe veszitek a következőt.  Mondjuk, hogy olyasmit cselekedtetek, amely más embernek szenvedést okozott.  Észlelve ezt önkéntes szenvedésre kárhoztatjátok magatokat azt gondolva, hogy ez a második szenvedés valahogy kiegyenlíti majd az első számláját. 

Mint napjainkban már tudjátok, minden energia.  Amit másokkal tesztek, az egy bizonyos mennyiségű negatív energiát teremt.  Amikor magatokat szenvedésre ítélitek, akkor még több negatív energiát hoztok létre.  Két rossz cselekedet nem ad ki egy jót, mivel az egyik negatív energia nem tudja a másikat semlegesíteni. 

A bűnök kiegyenlítésének az egyetlen módja az, ha pozitív energiát teremtetek, amely képes a negatív energiát átalakítani.  Ez azonban csak akkor történhet meg, ha mindkét fél valóban megbocsát.  Ezért hangsúlyoztam azt, hogy bocsássatok meg mindenkinek, aki bánt benneteket.            

Arra szeretnék rámutatni, hogy az évszázasok során a szenvedésre való összpontosítás eredményeként az emberek azt az elképzelést alakították ki, hogy a szenvedés az útja a bűneikért való megfizetésnek.  Ehhez adódott még hozzá az az elképzelés is, hogy minél többet szenvedtek, annál több bűnt egyenlítetek ki.   Az én 40 napos böjtöm is része lett ennek, mivel néhányan úgy értelmezték, hogy a szenvedés végső formája az éhezés, a böjt.  Néhányan még azt is gondolták, hogy amennyiben meghalnak a 40 napos éhezés során, akkor a mennyben biztosan megjutalmazzák őket.  Úgy gondolták, hogy valójában nem halnak majd meg.

Látjátok-e, hogy a böjt teljes félreértésen alapul?  Először is egy 40 napos éhezés sok embernek a halálát okozná, az öngyilkosság pedig nem vezet magasabb tudatszint elnyeréséhez.  Másodszor, akik túlélnek egy ilyen hosszú éhezést, azok oda jutnak, hogy a figyelmük java része a test fájdalmaira összpontosít, amely elvonja a figyelmüket attól, hogy nyitott kapuk lehessenek a Jelenlét számára.  Mi hasznotok származik ebből?  Harmadszor, ha önmagatok számára szándékosan negatív energiát teremtetek, az nem segíti elő a szellemi növekedéseteket. 

A 40 nappal kapcsolatban azt kell mérlegelnetek, hogy 2000 évvel ezelőtt az emberiség nem úgy értelmezte a számokat, mint ahogy azt manapság teszi.  Jelenleg a világ legtöbb iskolás gyermeke nagy számokig tud elszámolni.  Hányan számoltatok el ezerig kisgyermek korotokban?  2000 évvel ezelőtt azonban a legtöbb felnőtt nem tudott ezerig elszámolni, ha csak ezt a számot vesszük figyelembe.  Az emberek az időben egyszerűen fel sem tudták volna fogni azokat a számokat, amelyeket jelenleg a nemzeti adósságterhetek kiszámolásánál használtok.  Még ma is gondot okoz az embereknek az, hogy érezzék az adósság nagyságát, mondjuk, egy olyan ország esetében, mint az Egyesült Államok, mivel annak értéke olyan nagy szám, hogy semmihez sem viszonyítható a „mindennapi életben”. 

Talán hallottatok róla, hogy az állatok nem képesek kettőnél tovább számolni.  Ugyanez igaz bizonyos természeti népek esetében is, akik különbséget tesznek egy és kettő között, de minden, ami kettőnél több, az soknak minősül.  Nos, valamilyen mértékben hasonló volt a helyzet 2000 évvel ezelőtt is.  Az emberek egy tucatig, vagyis tizenkettőig el tudtak számolni, de minden 12 fölött már soknak minősült.  Azok a szavak, amelyeket a nyugat számára a Bibliafordításokban felhasználtak, azok is utaltak a határozatlan mennyiségekre, és csak a modern világ kapcsolta ezeket össze konkrét számértékekkel. 

Tehát amikor a Biblia azt írja, hogy 40 napig böjtöltem, annak aktuális értéke nem 40 nap volt.  Egyszerűen csak „nagy számú” napot töltöttem a vadonban.  Itt jön a következő lényeges pont.  A vadonba mentem, hogy távol legyek az emberi településektől annak érdekében, hogy spirituális tapasztalatra tegyek szert, és addig tartózkodtam ott, amíg ezt el nem értem.  Az idő alatt azt ettem, amit találtam, a testemet elég kényelemben tartva ahhoz, hogy az ne vonja el a figyelmemet, és hogy a figyelmem minden külső tényezőtől felszabaduljon, hogy befelé fókuszálhassak. 

Ha tehát ezt azzal akarnátok helyettesíteni, hogy 40 napig éheztek, akkor olyan tudatállapotba vinnétek magatokat, amelyben még nehezebb lenne valós spirituális tapasztalatokhoz jutnotok.  Egy ilyen esetben ugyanis nem lennétek nyitottak arra, hogy a megtapasztalásotok a maga idejében történhessen meg, hanem sürgetnétek annak bekövetkeztét.  Amit pedig sürgettek, azt magatok előtt görgetnétek pont úgy, mint ahogy a szamár lökdösi az orrával a rúdra elé kötött répát. 

Bármikor, mondom bármikor, ha a spirituális tapasztalatok bekövetkeztét sürgetitek, akkor valótlan tapasztalatokra tehettek szert, az alacsonyabb erők számára nyithatjátok meg magatokat, akik az átlag tapasztalatokon túli élményekhez juttatnak benneteket, amelyek azonban nem valós spirituális megtapasztalások, mivel nem nyitnak meg benneteket a Jelenlétetek vagy a Felemelkedett Lények számára.  Az évszázadok során nagyon sok ember próbálta a mennyet erővel bevenni, és ezáltal önmagát alacsonyabb erőknek megnyitni azt gondolva, hogy valódi spirituális tapasztalatokra tett szert.  Ezért nem szerencsés böjttel próbálkozniuk azoknak, akik nem kiegyensúlyozottak, és akik nem rendelkeznek személyes védelemmel, valamint spirituális megkülönböztető képességgel, vagyis nem képesek a szellemek között különbséget tenni.

Látjátok-e, hogy a böjt könnyen válhat ego játszmává?  Az ego valami különlegeset akar tenni vagy azért, hogy elkülönülhessen a többiektől, vagy, mert azt gondolja, hogy ezzel plusz pontokhoz juthat Isten szemében. 

Végeredményben a böjt lényege az, hogy elterelje arról a külső dolgokról a figyelmeteket, amely azt kifelé tereli.  Az elméteket kell kiürítenetek, annak érdekében, hogy nyitott kapui lehessetek a Jelenléteknek. 

Ennek egyetlen útja az, ha a böjthöz úgy viszonyultok, mint ahogy minden máshoz is az úton, vagyis mindig az egyensúlyra törekedve.  Egyszerűen ez az egyetlen útja annak, hogy teljesíteni tudjátok a kísértővel való találkozás próbáját, amit bármikor képesek vagytok teljesíteni, ha a tudatotokat magasabb szintre emelitek.  Ezt láthattátok akkor, amikor már sok napot a vadonba töltve engem kísértett meg az ördög. 

Azt is látnotok kell, hogy nem konstruktív az a gondolkodás, ha úgy vélekedtek, hogy visszavonultok a társadalomtól, és elkülönítitek magatokat.   Visszavonulhattok azonban egy időre annak érdekében, hogy kialakíthassátok a belső kapcsolatotokat a Jelenlétetekkel.  Amint rendelkeztek ezzel a kapcsolattal, akkor már visszakapcsolódhattok a társadalomba anélkül, hogy elvesztenétek a kialakított kapcsolatotokat.  Az Aranykorban ugyanis olyan emberekre van szükségünk, akik részei a társadalomnak, és nyitott a felemelkedett valóság felől érkező elképzelések befogadására is. 

A jelenlegi korban a böjtölés legfontosabb módja nem az, ha az ételtől tartjátok távol magatokat.  A böjt leghatásosabb módja az, ha annyit esztek, amennyi elég ahhoz, hogy a testeteket olyan szinten tartsa, hogy az a figyelmeteket ne vonja magára, az elméteket pedig tartsátok távol a modern emberekre zúduló információ áradattól.  Nem a fizikai test a legfőbb hátráltatótok, hanem az a tény, hogy az elméteket túlingerlik azok az információk, amelyek különböző forrásokból rátok zúdulnak.

A böjtölés legjobb módja tehát az, ha hátat fordítotok a külső információáradatnak.  Utána pedig fordítsatok hátat a belső áradatnak is, amelynek eredményeként az elmétek problémákat gyárt, majd pedig arról akar meggyőzni benneteket, hogy ezeket kell megoldanotok.  Minden annak nyomon követésén múlik, hogy észleljétek azt, hogy hová terelődik a figyelmetek.  Isten országa ugyanis bennetek van, de mindaddig nem léphettek oda be, amíg a figyelmeteket a nyugalom pontjából önmagatokon kívülre összpontosítjátok. 

Próbáljatok az információáradattal kapcsolatban „böjtölni” egy ideig.  A jó hír az, hogy ha elzárjátok magatokat mindazoktól a Facebookon elérhető hírektől, amit a barátaitok tesznek fel, az nem okozza a veszteteket még 40 napon túl sem.